Hazafelé félúton

Egy jó ideje, több, mint négy hónapja ki sem dugtuk az orrunk választott, új országunkból, de most némely örömteli ügyek hazaszólítottak, azazhogy mégsem teljesen haza, csak majdnem. Nehéz is elmagyarázni ezt szinte bárki másnak, aki nem onnan származik, ahonnan mi, hogy ez pontosan mit is jelent, és miért is érezzük ezt a kettős érzést, amikor Budapestre látogatunk, ha mégoly villámlátogatás is az.

Kicsit olyan, mint a mesében, haza is megyünk, meg nem is, örülünk is, meg nem is. Haza, mert annyiszor jártunk már Pesten, hogy kicsit otthonnak tűnik, arról a szép\szomorú tényről nem beszélve, hogy rengeteg barátunk itt találta meg a helyét hosszútávon, ők pedig végképp az otthonosság érzetét keltik bennünk. Mégsem itt van a nagybetűs Otthon, sem pedig ahonnan származunk, de azért mégis közelebb van hozzá.

Örülünk, mert családot és barátokat látogatunk, ők pedig legnagyobb szeretetükkel várnak, el is röppen a hivatalosan három napot, gyakorlatilag alig kettőt igénybe vevő villámlátogatás.

Minden egy kicsit ismerősebb, könnyebben befogadható, mint a holland tájon. A nyelv a miénk, a sok régi épület füstölt színe lenyűgöző, néha még a nem túl ízléses előző korból megmaradt utcai reklámok is hiányozni tudnak.

50917029_278203169515708_2460044296624013312_n

De sajnos a magyarok élete nemcsak játék és mese, hallottatok már a …Szóval ijesztően erős kontraszt volt, hogy mennyire más az emberek hangulata, hozzáállása a hétköznapi helyzetekben, mint itt.

Persze nem lettünk mi sem csak az élet szépségeire koncentráló nyugatiak, de a hirtelen jött honvágy hamar elmúlt, amikor az első üzletben a pénztárnál ülő férfi olyan undorral dobta elénk a termékelválasztót, mintha az tenne arról, hogy az élete nem úgy alakult, ahogy kellett volna, pedig csak az előttünk lassabban pakoló nő gerjesztette hirtelen haragra.

Gyors próbálkozásképpen rámosolyogtunk, megnyugtatva, hogy mi nem sietünk, nincs gond, nem dőlt össze a világ, de a fogadó arcáról csak a világfájdalom köszönt vissza.

Egy eset, talán kívülről nézve semmit nem jelent, minden esetre az elmúlt négy hónap után feltűnő volt, hogy valaki ennyire utálja azt, amiben benne van. Nem, mintha itt mindenki minden áldott nap úgy kelne fel, hogy hálás azért, hogy a hivatását gyakorolhatja, viszont mindenki igyekszik mosolyogni, vagy legalább visszamosolyogni, arról nem is beszélve, hogy a vendéglátás nem merül ki abban, hogy te fizetsz, és kiszolgállak, mert muszáj.

Példának okáért szokás errefele az, hogy ha betérsz egy üzletbe, ahol valószínűleg el fogsz tölteni egy kis időt nézelődéssel, az ott dolgozó megkérdezi, hogy megkínálhat-e egy kávéval vagy teával.  Minden esetben kérsz? Nem. Teljesen önzetlen dolog ez az árus részéről? Nem. Jólesik és máris megszűnik a „bocsi, hogy bejöttem, nem akartalak zavarni az újságolvasásban” érzés? Teljes mértékben.

A budapesti reptér már a hajnali órákban tele volt a táskájukat párnaként használó, földön alvó utasokkal. Nem hajléktalanok menekültek a bezárt metróállomásról Ferihegyre, hanem a repülni vágyó utasok próbáltak meg pihenni a gép érkezése előtt.

Keserű látvány, ahogy a legkevésbé zsúfolt órában sincs elég ülőhely, az emberek lesik, hogy melyik sarokban húzódhatnának meg, közben arról társalognak, hogy hányféleképpen zárták le a csomagjukat, hátha nem lopnak ki belőle semmit.

Kicsi reptér, érthető a zsúfoltság, de rengeteg kihasználatlan hely van, ahová ki lehetne helyezni valami ülőalkalmatosságot, hogy ne az legyen a külföldről Pestre látogató benyomása, hogy ez egy vándorcirkusz előszobája.

Kicsi ország sok nyűggel, nagy problémákkal, amelyekkel nagyon nehéz lehet együtt élni (nem hiába nem ott élünk, annak ellenére, hogy mindig jó oda látogatni), de a francba bele, valahogy tanuljunk meg már elfogadni, nem tép minket az a híres balsors a minden nap, a  minden percében.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s