Egynapos háború-ünnep

Sokan másokhoz hasonlóan mi is gondolkoztunk az újévhez közeledve, hogy írjunk-e évértékelőt, összefoglalót, nevezzük, aminek akarjuk, amelyben kicsit összefoglaljuk, hogy milyen volt a mi évünk. Aztán napokig szenvedtünk a feladattal, nem is készült el a bejegyzés óév utolsó napjára, ahogy eredetileg szerettük volna, valahogy nem akartak jönni a kezdőmondatok. Sok oka lehet ennek, persze, de az biztosan ott van közöttük, hogy egyikünk sem „hisz” igazán az Újévben.

Tegnap kedd volt, ma szerda van, ez akkor is így van, ha az évszám kicserélődik is a dátumban. A napot át tudjuk fogni aggyal, meg tudjuk fogalmazni, mi minden történt aznap, és van a napoknak egy olyan fizikai valósága, ami az évnek már nincs.

Mármint lenne neki is, ha éppen még mindig léteznének azok a szépen elválasztott évszakok, amelyekkel gyerekként felnőttünk – vagy talán nem is léteztek ezek soha (vagy legalábbis egy ideje), és csak gyerekkorunk meséi és rajzfilmjei verik belénk, hogy is kell kinéznie a télnek, tavasznak, év végének, év elejének. Merthogy itt nem úgy néz ki a tél, ahogy állítólag ki kéne néznie, az biztos.

A két csíki persze úgy indult neki ennek az országnak, hogy milyen jó lesz végre nem nagy hóban és mínusz huszonvalahány fokban, befagyott orrlyukakkal túlélni a telet, de a holland tél egy picit meglepett: bár hó valóban nincs (egyszer ébredtünk hóra szeptember óta, délre már nyoma se volt), de időnként van helyette eső és olyan szél, hogy a sapkát is leviszi a fejünkről (megtörtént eset alapján).

Azt, hogy nincs fehér karácsony, az ember hamar elfogadja, viszont azt, hogy szilveszter előtti napokban háborús övezetté válik az ország, nem hinném, hogy valaha meg lehet szokni.

Az egyetlen nagy tűzijátékot felváltja a sok kicsi, illetve jó néhány nagy csattanás, ropogás, lövöldözés. Az új év köszöntéséhez hozzátartozik a óév elégetése is (szószerint, utcára kitett bútorokat, kukákat használnak „szimbólumként”), illetve az új esztendő megtisztultan köszöntése is, amelyben a helyiek segítségére van a jeges tenger.

Helyettünk szép összefoglalót készítettek a jelenségről, ha érdekel, érdemes belepillantani, hogy az év közben annyira szolidan élő emberek hogyan változnak át a robbanó petárda fényében:

 

Elég sok furcsa dolog van ebben az országban, az eddig is kétségtelen volt a számunkra, de olyan dolog viszont nagyon kevés, aminek az égegyadtavilágán semmiféle pozitív hozadéka ne lenne. No, a petárdázás pont ilyen – gondolom, senkinek nem kell elrettentő példákért messzire mennie, ha a petárdák okozta sérülésekről beszélünk, és akkor még nem is említettük a házi- és egyéb állatoknak okozott, sokszor halálos kimenetelű ijedtséget. Vagy az anyagi károkat. Vagy azt a tényt, hogy ezekben a robbangatós időszakokban az utcán is alig lehet végigmenni, mert mindenhonnan (az emeletekről, az ablakokból) a fejedbe hullhat egy robbanóeszköz, és ehhez nem kell bevándorló terrorista, csak néhány rosszul nevelt és nem felügyelt tizenhárom éves kissrác.

Node, szerencsére ezt is túléltük, azt viszont rögtön megbeszéltük, hogy a 2019-es évben eggyel nőt azoknak a napoknak a száma, amikor biztosan nem holland földön ébredünk (a nyár folyamán is van néhány kellemes, nem idevaló kötöttségünk).

Ma szerda van, holnap csütörtök, mellékesen pedig más évet írunk, mint múlt héten ilyenkor.

 

 

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s